Ezer és egyedik

Sziasztok!

Tudom, mindenhol és mindenki írt már legalább egy ilyen cikket, vagy valamit, de nembaj. Most én is megpróbálkozok ezzel. Nos, a téma a távkapcsolat. Igen, elég sablonosnak tűnhet, és lehet, hogy azt gondoljátok, hogy: "na, már megint egy nagyokos, aki osztja az észt róla, pedig fogalma sincs, hogy mi fán terem...". Ezért is írom. Mert tudom milyen. Tapasztalom minden egyes nap.
Na, vágjunk bele!

Sokan leírják, hogy kinek ajánlják, vagy kinek nem a távkapcsolatot. Én nem teszek ilyet. Ha tényleg szereted a másikat, és bírod is, akkor miért ne? Persze, aki féltékeny típus az valószínűleg nehezebben fogja bírni. A féltékenység itt különösen rossz. Rövidúton megbuggyanhat az illető. Meg persze a másik is. Ne legyetek féltékenyek! Tudom, könnyű mondani. De ha bízol benne, akkor mire jó? Oké, "benne bízom, de másokban nem". Ha a párodban bízol, akkor más tökmind1 micsinál, le fogja rázni. Ha ő is tényleg úgy érez. Ha nem... az nem egy szerencsés eset.
Legyetek őszinték egymással. Sokmindent megkönnyít, és elkerülitek a fölösleges konfliktusokat. Bármi baj is van, ne mondjátok azt a másiknak, hogy "persze, minden rendben van, mi baj lenne?" mert előbb, vagy utóbb úgyis ki fog derülni. Észreveszi rajtad, még ha nem is áll melletted, vagy valami.

Pár cikkben említik, hogy "beszéljétek meg elváláskor a következő találkozást". Hülyeség. Persze, jó tudni, hogy mikor láthatjátok ismét egymást, de mi van ha ő sem tudja, hogy mikor tudtok majd találkozni? Mi van, ha téged nem engednek? Ha történik valami? Ezt sose lehet 100%-ra tudni. Bármi történhet addig. De igen, tudom, hogy milyen ramaty érzés ha nem tudod, nem tudsz egy időpontot, még egy talánra se. Eléggé lelombozó tud lenni.



Itt most tartsunk egy kis pihit :D 



Itt, meg ott taglalják azt is, hogy kinek rosszabb? Aki jött, és megy, vagy aki várt, és akit otthagynak. Mindkettőnek. Szerintem nincs olyan ilyenkor, hogy nekem rosszabb, vagy neked rosszabb.
És ha találkoztok, ne tervezzetek sok dolgot. A fele sem lesz meg. Bár, ki tudja. Mindenkinl más.

Jó, ha tudtok beszélni, így vagy úgy, bárhogyan, csak tartsátok a kapcsolatot. Jó dolog, ha meg tudod beszélni vele, hogy mi történt az nap veletek, mesélni emlékeket régről, vagy bármi egyéb. És, igen, "átmeneti időszak". Ez igaz, de ki tudja meddig tart majd ez az időszak? Lehet, hogy meg tudjátok mondani, de mi van akkor ha nem? Próbáljatok tervezgetni. Nem rögtön, azonnal, mindent egyszerre, hanem idővel, szépen lassan. Persze, csak ha szeretnétek, és tényleg úgy gondoljátok, hogy lehet belőle valami majd később. Úgy igazán később. Mert, igen, ez "nem normális". Hiszen, kimész az utcára, egy szerelmes pár itt, egy szerelmespár ott. Néha nehéz lehet látni, elszomorít, h bezzeg veled nem lehet ott a párod, máskor viszont boldoggá tehet, hogy ha belegondolsz, h szeretik egymást, ti is valószínűleg valami hasonlóak vagytok. Talán.

Meg szokták azt is írni, hogy elcsábulhat az ember. Ismét csak hülyeség. Ha szereted, nem kell más. Pont.

És a végére egy ilyen is: Miért jó? Mert sokat beszélgettek, jobban megismeriket egymást. Lehet, hogy ha "rendesen" együtt vagytok is megismeritek egymást, nem azt mondom, hogy nem, de így azért mégis jóval többet tudtok beszélgetni. A másik pedig, hogy jobban megbecsülitek azt a kis időt amit együtt tölthettek. Oké, jobban fáj, ha elváltok, de jobban is örültök, amikor találkoztok.

Tőlem akkor ennyi is lenne a témában. Kicsit hosszúra nyúlt a hablatyolásom, és vmi tanácsfélék is vannak benne, úgyhogy most rá is csapok a kezemre, mert azokat nem akartam.
*csatt*
És, persze, ez csak mind az, amit én gondolok.
Remélem azért tetszett, és nem csak az jutott eszetekbe róla, amit az elején is írtam, hogy "már megint egy nagyokos"
További szép napot mindenkinek!

Üdv.
Bonnie