Ígéret szép szó...

Íme a fanfic, amit ígértem. (Vagy paródia? Kinek melyik)


*SPOLIER*




Caesar ismét kék hajával hódít. Az emberek még mindig odáig vannak érte, hiába volt kapitóliumi. Szerencséje, hogy mindig is jófej, és a kapitóliumiakhoz képest jó ember. A lázadók megkegyelmeztek neki, aminek, őszintén szólva örülök.
Beetee benyomja a visszaszámlálást. Egy perc, és kezdődik a műsor.
Caesar meghívott minket, rendezni akart egy hatalmas záróműsort. Igen, a beszélgetős, műsorvezetői korszakát lezárja. De még utoljára akart egy nagy show-t a múlt emlékére, hogy tudják az emberek: ennek nem szabad még egyszer megtörténnie.
Peeta, Finnick, Johanna, Beetee, Enobaria és én. Az utolsó Viadal, a Nagy Mészárlás nyertesei.
Beetee a főnök a kütyüknél, de erre az időre átadja az irányítást Gale-nek. Gale... még azóta sem tudtam megbocsátani neki azt, amit tett. De nem vagyok dühös. Nem. Szomorú vagyok. Szomorú, hogy nem elég, hogy ennyi embernek meg kellett halni a háborúban, de ő megölte a húgomat. Elvette tőlem a családom egy tagját, amikor már szinte csak ő volt nekem. És ezáltal nem csak a húgomat veszítettem el, és az anyámat. Azt a személyt is, aki még a családomnál is jobban ismert.


A műsorra próbátak Octaviáék rámadni egy csodaszép ruhát, de nem voltam hajlandó felvenni. Cinna volt az egyetlen, aki felöltöztethetett a saját ruháiba. Végül előszedték a vörös, lángoló ruhát. Kisminkeltek, és már mehettem is a többiekkel a színpadra.


Most nincsenek annyian a nézőtéren. Kevesebben vannak, de jobban tetszik, nincs olyan lámpalázam, bár így sem tudok olyan természetesen és nyugodtan ülni és beszélgetni, mint a többiek. Mindennek ellenére most mindannyian olyanok, mint a Mészárlás előtt. A háború előtt. Minden előtt.
Caesar a szokásos jókedvével, és poénjaival fogad minket, amit Peeta és Finnick viszonoz is, és kellemesen elviccelődnek, mielőtt a komolyabb témákra térnénk.


- Hölgyeim! Hadd adjak nektek, hódolatom jeléül egy szál virágot - mondja  Caesar, és előhúz valahonnan három ugyan olyan narancssárga rózsát.
Kiráz a hideg a virágok láttán. Érzem, hogy elsápadok, amit Peeta észre is vesz rögtön. A többiek nem, vagy csak úgy tesznek, mintha nem látnák. Leperegnek előttem azok a borzalmas emlékek. A rémálmaim. Érzem a rózsák illatát, fullasztó. Rosszul leszek...
Amikor Caesar utoljára, felém nyújtja a rózsát, Peeta elveszi tőle.


- Jaj, Caesar...Ez gyönyörű! De igazán nem kellett volna... - mondja, mire mindenki nevetni kezd.
Hálás vagyok Peetának, hogy megmentett ettől. Tudja, mit érzek. Egyszer elmeséltem neki mindent.
Caesar is észrevehetett valamit, mert csak mosolyog. Oda fordul Beetee-hez.


- Beetee! Te, ugyebár, a 3. Körzetből jöttél. Nem kérem, hogy magyarázd el a tervedet a dróthuzallal, de biztos voltál benne, teljesen, hogy működni fog? Nem lehetett benne egy apró buktató sem?
- Nos, ami azt illeti de. Hiszen mindenki láthatta, hogy elvágták a huzalt.
- De a terv mégis sikerült, nem?
- De igen. Nem pontosan úgy, ahogy el lett tervezve, de sikerült, mondhatni.
- Értem. Köszönöm, Beetee - mosolyog rá Caesar, majd a következő kérdését már Johannához intézi.
- Miss Mason, önt igen csak szabadszájúnak, és tettrekésznek ismerték meg az emberek. Kérem, mondja el, miért vágta fel Miss Everdeen karját, ha egy csapatban voltak?
- Ez elég hülye kérdés, Caesar, de azért kellett, mert ha a karjában marad a nyomkövető, nem jöhet érte a légpárnás. És az emberek, sőt még maga Katniss is el kellett, hogy higgye, hogy ellene fordultam.
- De akkor is, nem lett volna elég csak azt kivágni?
- Mint mondtam, hitelesnek kellett lennie. Hiszen műsorban voltunk. Ha csak a nyomkövetőt vágom ki, egyértelmű lett volna, hogy mit tervezünk, és mind meghalunk.
- Nos, hölgyeim és uraim, egy kis részletet hallhattak a szökési tervből. Most jön egy kis reklám, de nemsokára jövünk vissza, és még többet tudhatnak meg - szól Caesar a közönséghez. Hatalmas taps követi  a párbeszédet.
 Két percre fellélegezhetek. Peeta felém fordul, megszorítja a kezemet, jelezve, hogy nem lesz semmi baj.
- Tetszeni fog a műsor, hidd el Katniss. Ha még most nem is, később igen - mondja egy ravasz és titokzatos mosoly kíséretében. Nem tudom megkérdezni tőle, hogy ez mit jelentsen, mert Finnick odajön hozzánk, és beszélgetni kezdenek Peetával.
Vajon ezt hogy értett? Mire gondolhatott? Remélem nem készül semmire...Nem biztos, hogy megfelelően reagálnék.
De nincs sok időm ezen tanakodni, mert Peeta ismét megragadja a kezemet, leülünk, és máris folytatódik a beszélgetés. Caesar most Enobariától kérdez.
- Enobaria, őn benne volt ebbe? Tudott a tervről?
- Nem. Csak annyit tudtam, hogy nem szabad megölnöm a szerelmeseket és Finnicket.
- Finnicket? Őt miért? Már elnézést, de kíváncsi vagyok - pillant közbe az említettre, aki csak egy elnéző mosollyal megrázza a fejét. - Szóval?
- Mert a szövetségese volt Katnisséknek.
- Értem. És, Finnick, ha már itt tartunk, nagyon megrázott Mags halála. Jól gondolom?
- Igen. Mags még anno a mentorom volt, anyám helyett anyám. Nagyon jó volt a kapcsolatunk, szerettük egymást.
- Sajnálom. De van itt egy vidámabb hír is, ami szintén hozzád kapcsolódik, sőt, ha jól tudom, rögtön kettő is.
- Bizony.
- Mesélj nekünkk, milyen a házasság? Hogy érzed magad apaként?
- nagyon jó. Soha életembe nem voltam még ilyen boldog, mint most. Régebben azt hittem, hogy a víz az én egyetlen szerelmem, de most már kettő s van. Annie és a kislányunk.
- Á, igen, a 4. Körzet.
- Igen. Úgyhogy, nem hiszem, hogy lehetnék ennél boldogabb a múlt ellenére is. És tudod mi tesz igazán boldoggá?
- Nem - mondja Caesar, és várjuk a választ.
- A te gyönyörű kék hajad.
A közönség egy emberként nevet fel. Én is elmosolyodom.
- De tényleg. Megsimogathatom? - kérdezi Finnick, és választ se várva nyúl felé.
- Persze, de vigyázz, lehet, hogy paróka... - vigyorog Caesar.
Finnick végigsimít kétszer a kék hajzuhatagon, majd visszaül. Tetszik az embereknek.
Caesar most felénk fordul.
- Katniss. Tudom, hogy fájó pont, de milyen volt elveszteni ott bent, az arénában a babátokat?
Könnyek gyűlnek a szemembe. Erről valamiért Prim halála jut eszembe. Végül csak annyit sikerül kinyögnöm:
- Rossz - és letörlöm a kicsorduló könnyeimet. De érzem, hogy ez még így is édeskevés, így hozzáteszem - Nagyon megrázott a kicsi elvesztése, még ha ez nem is látszott rajtam, vagy Peetán. Mind a ketten végtelenül el voltunk keseredve.
- Nagyon sajnálom. De nem gondoljátok, hogy azért még fiatalok lettetek volna a gyerekvállaláshoz?
Peeta válaszol erre, nem nagyon figyelek. Azon jár az agyam, hogy milyen könnyen el tudtam mondani, ahhoz képest. És persze Prim halálán. Ismét mellbe vág a szomorúság. Nem lett volna szabad meghalnia...
Arra fiygelek fel, hogy csönd van. Körbe nézek, és mindenki lélegzet visszafojtva engem figyel.
- Katniss? - hallom Peeta hangját.
- Mondj már valamit! Ne szarozz annyit rajta - szól oda Johanna.
Peetára nézek. Vagyis néznék, mert nem ül a helyén. Előttem térdel. Egy darabig csak nézem őt, majd leesik, mi is történik. Megismétli a kérdést.
- Katniss Everdeen. Megtisztelnél azzal, hogy a feleségem leszel?
Hirtelen iszonyatos erővel tör rám a lámpaláz. Most mit kéne csinálnom? Mit? És mit...?
- Igen - mondom, mintha nem is én lennék, mintha valaki más mondaná helyettem.

Peeta előveszi a gyűrűt, és az ujjamra húzza. Amint felkerül, a közönség tombolni kezd.
Körbenézek a többieken. Mindenki meglepett és boldog, vagy épp "én tudtam" arcot vág. Mosolgyok. Hiszem épp most kérték meg a kezemet. Ráadásul egy egész ország előtt. Vajon mit szól most Gale? Vajon mit... csak azt látom, hogy Octaviáék nagy mosollyal bejönnek a színpadra, mind a hármójuk kezében van valami. Táska, vagy épp valami hosszú és széles akármi. Odajönnek hozzám, feállítanak, a többiek is felkelnek a helyükről. Kiviszik a székeket, és Finnick, Caesar, Beetee és a többiek beállnak egy félkörbe. Engem bevezet Octavia a színpad közepére. Körém rakják azt a valamit, majd ők is bejönnek. Lehámozzák rólam a vörös ruhát, kiengedik a hajamat és kifésülik. Feladják rám az egyik, Cinna által tervezett világos ruhát. Megigazítják a sminkemet.
Teljesen értetlenül meredek magam elé, vagy épp nézem, hogy mit alakítanak rajtam. Fogalmam nincs, miért csinálják ezt. És még a kamerákat sem kapcsolták ki!
Rekord idő alatt végeznek a kicsinosításomal. Még mielőtt kimennénk, elém tart Octavia egy tükröt.
- Gyönyörű vagy - mondja elérzékenyülten.
Fetűzik a ruhámra a kitűzőmet, és látom, hogy valaki kívül megáll mellettem. Octaviáék kimennek, és lebontják a "falat" körülöttem. A közönség ismát teljes csendben figyel.
Peeta állt mellém. Ő is átöltözött. Most öltönybe van, vagyis egy másikba, vörös ing helyett fehér van rajta. Nagyon jól áll neki.
Előttünk megáll egy ember. Nézem, hogy mit akarhat. Megint körbenézek. Hátra fordulok. A többiek mosolyogva állnak és néznek minket. Csak nem...? De igen. Nem csak, hogy el lettem jegyezve, pár percen belül feleség leszek.



- Hölgyeim és Uraim! - kiált Caesar - Most láthatják a 74. Éhezők Viadala győzteseinek esküvőjét!






Üdv.
Bonnie