Nikol
tovaszállnék előled,oly halkan,csendben,
mint a szellem késői órán
vinném emlékeim fájon, mentve
előled, az emlékek taván
úsznék benne
futnék tán
csak előled oly, halkan, csendben.
sűvít a szél,hang szakad
futva futok én
kietlen tájon ember nem akad
lélek már nem él
emberlétem hozzád ragad
utál,gyűlöl s fél
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése