Van, hogy akik a legerősebbnek látszanak kívül, azok a leggyengébbek belül.

2012. június 8., péntek

Vége

Nem, nem a blognak.
Hanem a sulinak. Ha valakik írták, akkor ma került fel az I betű, így már IÓ!-k díszelegnek a táblákon, vagy bárhol másutt, ha szerdán kezdték el. Bizony. Már csak 5 nap van az iskolából, (plusz? kinek hogy) az évzáró. Ez már igen kevés. Aztán végre itt a nyári szünet, amit szerintem a legtöbben már várunk.





Ti mit fogtok csinálni nyáron? Ha van kedvetek írjátok meg nekünk itt lent :)
Barátokkal lógás? Bulik? Táborok? Külföldi utazás? Vagy itt Magyarországon belül utazgatni? Ki fog menni állatkertbe? Barátotokkal/barátnőtökkel lenni?




Nem tudom, hogy ki hogy van vele, de szerintem a nyári szünet mindig nagyon tényleg nayon gyorsan elmegy. Még ha akkor hosszúnak is tűnik. Vagy pont, hogy nem.





Ennyi lett volna most tőlem :)
Bírjátok ki ezt a pár nap sulit, utána nyár :D
És a végére még egy szám:



Üdv.
Bonnie

2012. május 14., hétfő

Pár napos dolog


Kukucs!

Ezt hoztam mára nektek.


A filmekben csak azt látjuk, hogy van a 2 főszereplő és, hogy valamilyen kalandos módon egymásra találnak. Szuper. Na és melyik szól arról, hogy mi van utána? Hogy hogy élnek utána, hogy viselkednek, miket beszélnek meg, mi az, amiket esetleg elhallgatnak a másik elől, mit terveznek még a jövőre és a többi. Nem sok ilyen filmre emlékszem. Lehet, hogy csak én nem nagyon láttam ilyeneket és tolonganak a többi romantikus egymásra találós film között. Lehet. De ha nem, és tényleg nem igazán van ilyen, akkor kérek én valakit, csináljon már egyszer egy ilyet. Igaz történet alapján, vagy csak találjon ki valami hihetőt. Ja, és igen, azért ne unja halálra magát rajta az ember, ha már film. Köszöntem. Szóval, a lényeg, hogy az az utáni nehézségekről még akkor nem is esett szó, amikor leírták a papír végére, hogy THE END és mindenki boldog (esetleg van pár összetört szív, akikkel azonban nem kell foglalkozni). Oké, lehet, hogy az senkit nem érdekel, hogy mondjuk, hogy szenvednek, vagy épp nyáladzanak. De azért egyszer megnéznék és/vagy hallgatnék egy ilyen dolgot. Hogy melyik fél van oda, melyiknek nem jó valami, melyik mit csinál, és igen, hogy hogy oldják meg. Tudjátok mit? Nem kell film. Csak gondolkozzunk el. Az bőven jó. Csak találjunk is ki valamit…
Na, ennyi lettem volna mára. További szép napot mindenkinek, vagy esetleg szebb napot, mint amilyenje volt. Kinek mi.


Üdv.
Bonnie

2012. május 12., szombat

Ígéret szép szó...

Íme a fanfic, amit ígértem. (Vagy paródia? Kinek melyik)


*SPOLIER*




Caesar ismét kék hajával hódít. Az emberek még mindig odáig vannak érte, hiába volt kapitóliumi. Szerencséje, hogy mindig is jófej, és a kapitóliumiakhoz képest jó ember. A lázadók megkegyelmeztek neki, aminek, őszintén szólva örülök.
Beetee benyomja a visszaszámlálást. Egy perc, és kezdődik a műsor.
Caesar meghívott minket, rendezni akart egy hatalmas záróműsort. Igen, a beszélgetős, műsorvezetői korszakát lezárja. De még utoljára akart egy nagy show-t a múlt emlékére, hogy tudják az emberek: ennek nem szabad még egyszer megtörténnie.
Peeta, Finnick, Johanna, Beetee, Enobaria és én. Az utolsó Viadal, a Nagy Mészárlás nyertesei.
Beetee a főnök a kütyüknél, de erre az időre átadja az irányítást Gale-nek. Gale... még azóta sem tudtam megbocsátani neki azt, amit tett. De nem vagyok dühös. Nem. Szomorú vagyok. Szomorú, hogy nem elég, hogy ennyi embernek meg kellett halni a háborúban, de ő megölte a húgomat. Elvette tőlem a családom egy tagját, amikor már szinte csak ő volt nekem. És ezáltal nem csak a húgomat veszítettem el, és az anyámat. Azt a személyt is, aki még a családomnál is jobban ismert.


A műsorra próbátak Octaviáék rámadni egy csodaszép ruhát, de nem voltam hajlandó felvenni. Cinna volt az egyetlen, aki felöltöztethetett a saját ruháiba. Végül előszedték a vörös, lángoló ruhát. Kisminkeltek, és már mehettem is a többiekkel a színpadra.


Most nincsenek annyian a nézőtéren. Kevesebben vannak, de jobban tetszik, nincs olyan lámpalázam, bár így sem tudok olyan természetesen és nyugodtan ülni és beszélgetni, mint a többiek. Mindennek ellenére most mindannyian olyanok, mint a Mészárlás előtt. A háború előtt. Minden előtt.
Caesar a szokásos jókedvével, és poénjaival fogad minket, amit Peeta és Finnick viszonoz is, és kellemesen elviccelődnek, mielőtt a komolyabb témákra térnénk.


- Hölgyeim! Hadd adjak nektek, hódolatom jeléül egy szál virágot - mondja  Caesar, és előhúz valahonnan három ugyan olyan narancssárga rózsát.
Kiráz a hideg a virágok láttán. Érzem, hogy elsápadok, amit Peeta észre is vesz rögtön. A többiek nem, vagy csak úgy tesznek, mintha nem látnák. Leperegnek előttem azok a borzalmas emlékek. A rémálmaim. Érzem a rózsák illatát, fullasztó. Rosszul leszek...
Amikor Caesar utoljára, felém nyújtja a rózsát, Peeta elveszi tőle.


- Jaj, Caesar...Ez gyönyörű! De igazán nem kellett volna... - mondja, mire mindenki nevetni kezd.
Hálás vagyok Peetának, hogy megmentett ettől. Tudja, mit érzek. Egyszer elmeséltem neki mindent.
Caesar is észrevehetett valamit, mert csak mosolyog. Oda fordul Beetee-hez.


- Beetee! Te, ugyebár, a 3. Körzetből jöttél. Nem kérem, hogy magyarázd el a tervedet a dróthuzallal, de biztos voltál benne, teljesen, hogy működni fog? Nem lehetett benne egy apró buktató sem?
- Nos, ami azt illeti de. Hiszen mindenki láthatta, hogy elvágták a huzalt.
- De a terv mégis sikerült, nem?
- De igen. Nem pontosan úgy, ahogy el lett tervezve, de sikerült, mondhatni.
- Értem. Köszönöm, Beetee - mosolyog rá Caesar, majd a következő kérdését már Johannához intézi.
- Miss Mason, önt igen csak szabadszájúnak, és tettrekésznek ismerték meg az emberek. Kérem, mondja el, miért vágta fel Miss Everdeen karját, ha egy csapatban voltak?
- Ez elég hülye kérdés, Caesar, de azért kellett, mert ha a karjában marad a nyomkövető, nem jöhet érte a légpárnás. És az emberek, sőt még maga Katniss is el kellett, hogy higgye, hogy ellene fordultam.
- De akkor is, nem lett volna elég csak azt kivágni?
- Mint mondtam, hitelesnek kellett lennie. Hiszen műsorban voltunk. Ha csak a nyomkövetőt vágom ki, egyértelmű lett volna, hogy mit tervezünk, és mind meghalunk.
- Nos, hölgyeim és uraim, egy kis részletet hallhattak a szökési tervből. Most jön egy kis reklám, de nemsokára jövünk vissza, és még többet tudhatnak meg - szól Caesar a közönséghez. Hatalmas taps követi  a párbeszédet.
 Két percre fellélegezhetek. Peeta felém fordul, megszorítja a kezemet, jelezve, hogy nem lesz semmi baj.
- Tetszeni fog a műsor, hidd el Katniss. Ha még most nem is, később igen - mondja egy ravasz és titokzatos mosoly kíséretében. Nem tudom megkérdezni tőle, hogy ez mit jelentsen, mert Finnick odajön hozzánk, és beszélgetni kezdenek Peetával.
Vajon ezt hogy értett? Mire gondolhatott? Remélem nem készül semmire...Nem biztos, hogy megfelelően reagálnék.
De nincs sok időm ezen tanakodni, mert Peeta ismét megragadja a kezemet, leülünk, és máris folytatódik a beszélgetés. Caesar most Enobariától kérdez.
- Enobaria, őn benne volt ebbe? Tudott a tervről?
- Nem. Csak annyit tudtam, hogy nem szabad megölnöm a szerelmeseket és Finnicket.
- Finnicket? Őt miért? Már elnézést, de kíváncsi vagyok - pillant közbe az említettre, aki csak egy elnéző mosollyal megrázza a fejét. - Szóval?
- Mert a szövetségese volt Katnisséknek.
- Értem. És, Finnick, ha már itt tartunk, nagyon megrázott Mags halála. Jól gondolom?
- Igen. Mags még anno a mentorom volt, anyám helyett anyám. Nagyon jó volt a kapcsolatunk, szerettük egymást.
- Sajnálom. De van itt egy vidámabb hír is, ami szintén hozzád kapcsolódik, sőt, ha jól tudom, rögtön kettő is.
- Bizony.
- Mesélj nekünkk, milyen a házasság? Hogy érzed magad apaként?
- nagyon jó. Soha életembe nem voltam még ilyen boldog, mint most. Régebben azt hittem, hogy a víz az én egyetlen szerelmem, de most már kettő s van. Annie és a kislányunk.
- Á, igen, a 4. Körzet.
- Igen. Úgyhogy, nem hiszem, hogy lehetnék ennél boldogabb a múlt ellenére is. És tudod mi tesz igazán boldoggá?
- Nem - mondja Caesar, és várjuk a választ.
- A te gyönyörű kék hajad.
A közönség egy emberként nevet fel. Én is elmosolyodom.
- De tényleg. Megsimogathatom? - kérdezi Finnick, és választ se várva nyúl felé.
- Persze, de vigyázz, lehet, hogy paróka... - vigyorog Caesar.
Finnick végigsimít kétszer a kék hajzuhatagon, majd visszaül. Tetszik az embereknek.
Caesar most felénk fordul.
- Katniss. Tudom, hogy fájó pont, de milyen volt elveszteni ott bent, az arénában a babátokat?
Könnyek gyűlnek a szemembe. Erről valamiért Prim halála jut eszembe. Végül csak annyit sikerül kinyögnöm:
- Rossz - és letörlöm a kicsorduló könnyeimet. De érzem, hogy ez még így is édeskevés, így hozzáteszem - Nagyon megrázott a kicsi elvesztése, még ha ez nem is látszott rajtam, vagy Peetán. Mind a ketten végtelenül el voltunk keseredve.
- Nagyon sajnálom. De nem gondoljátok, hogy azért még fiatalok lettetek volna a gyerekvállaláshoz?
Peeta válaszol erre, nem nagyon figyelek. Azon jár az agyam, hogy milyen könnyen el tudtam mondani, ahhoz képest. És persze Prim halálán. Ismét mellbe vág a szomorúság. Nem lett volna szabad meghalnia...
Arra fiygelek fel, hogy csönd van. Körbe nézek, és mindenki lélegzet visszafojtva engem figyel.
- Katniss? - hallom Peeta hangját.
- Mondj már valamit! Ne szarozz annyit rajta - szól oda Johanna.
Peetára nézek. Vagyis néznék, mert nem ül a helyén. Előttem térdel. Egy darabig csak nézem őt, majd leesik, mi is történik. Megismétli a kérdést.
- Katniss Everdeen. Megtisztelnél azzal, hogy a feleségem leszel?
Hirtelen iszonyatos erővel tör rám a lámpaláz. Most mit kéne csinálnom? Mit? És mit...?
- Igen - mondom, mintha nem is én lennék, mintha valaki más mondaná helyettem.

Peeta előveszi a gyűrűt, és az ujjamra húzza. Amint felkerül, a közönség tombolni kezd.
Körbenézek a többieken. Mindenki meglepett és boldog, vagy épp "én tudtam" arcot vág. Mosolgyok. Hiszem épp most kérték meg a kezemet. Ráadásul egy egész ország előtt. Vajon mit szól most Gale? Vajon mit... csak azt látom, hogy Octaviáék nagy mosollyal bejönnek a színpadra, mind a hármójuk kezében van valami. Táska, vagy épp valami hosszú és széles akármi. Odajönnek hozzám, feállítanak, a többiek is felkelnek a helyükről. Kiviszik a székeket, és Finnick, Caesar, Beetee és a többiek beállnak egy félkörbe. Engem bevezet Octavia a színpad közepére. Körém rakják azt a valamit, majd ők is bejönnek. Lehámozzák rólam a vörös ruhát, kiengedik a hajamat és kifésülik. Feladják rám az egyik, Cinna által tervezett világos ruhát. Megigazítják a sminkemet.
Teljesen értetlenül meredek magam elé, vagy épp nézem, hogy mit alakítanak rajtam. Fogalmam nincs, miért csinálják ezt. És még a kamerákat sem kapcsolták ki!
Rekord idő alatt végeznek a kicsinosításomal. Még mielőtt kimennénk, elém tart Octavia egy tükröt.
- Gyönyörű vagy - mondja elérzékenyülten.
Fetűzik a ruhámra a kitűzőmet, és látom, hogy valaki kívül megáll mellettem. Octaviáék kimennek, és lebontják a "falat" körülöttem. A közönség ismát teljes csendben figyel.
Peeta állt mellém. Ő is átöltözött. Most öltönybe van, vagyis egy másikba, vörös ing helyett fehér van rajta. Nagyon jól áll neki.
Előttünk megáll egy ember. Nézem, hogy mit akarhat. Megint körbenézek. Hátra fordulok. A többiek mosolyogva állnak és néznek minket. Csak nem...? De igen. Nem csak, hogy el lettem jegyezve, pár percen belül feleség leszek.



- Hölgyeim és Uraim! - kiált Caesar - Most láthatják a 74. Éhezők Viadala győzteseinek esküvőjét!






Üdv.
Bonnie

2012. május 6., vasárnap

Bele a jövőbe - hírmorzsa

Sziasztok!

Most épp írok egy fanfic-t. Szívesebben írok sajátot, de erre kíváncsi vagyok, hogy mit tudok kihozni belőle. Szóval, elkezdtem írni. Éhezők viadala, a 3. kötet után lesz, de egy kis módosítással. Ha befejeztem, és úgy ítéljük meg, hogy jó, akkor kirakom ide is.
Addig is mindenkinek szép napot, jó szünetet.

Üdv.
Bonnie

2012. május 3., csütörtök

Úgy minden..

Sziasztok!
Akkor mesélek.
Ugye most volt május elseje meg minden, itt a közelben ( 17.kerület) a Hooligans lépett fel, én személy szerint nem szeretem de úgy látszik nem kis tömeget vonzott ide. A képet telefonnal készítettem, hát nem lett valami jó, de lássuk:
Szóval tényleg nagyon sokan voltak :)

De május 1-én én mást ünnepeltem!

Beltane


Beltane eredetileg kelta vagy druida tűzfesztivál volt, amit az Istennő és a Szarvas istenség egyesülésének megünneplésére celebráltak, a termékenység dicsőítésére. Az ősidőkben juhokat áldoztak fel tűzben a termékenységért.
Amikor a druidák, majd a hagyomány későbbi követői a Május-nap estéjén Beltane-tüzet raktak a dombtetőn szerte a Brit-szigeteken, igazi varázslatot készítettek elő, a tűzgyújtással ugyanis a napfényt akarták a földre hozni. Skóciában minden házban kioltották a tüzet, a nagy tüzeket pedig a kilenc szent fa fájából három ember által háromszor kicsiholt szükségtűzről gyújtották meg. Ha a fa lángra kapott, a fény győzedelmeskedett az év sötét felén.
Azután az egész domboldal megelevenedett, amint az emberek fáklyákat gyújtottak az új lángokból, és a nap forgását imitálva a fejük fölött köröztek velük. Ha valaki hosszú útra készült vagy veszélyes vállalkozásba fogott, háromszor oda-vissza átugrotta a tüzet, hogy szerencsével járjon. Amikor a tűz kisebb lánggal égett, az eladósorban lévő lányok is átugrálták, hogy jó férjet kapjanak; a terhes nők a könnyű szülés reményében lépték át, még a gyerekeket is átvitték a parazsak felett. Amikor a tűz már majdnem kialudt, parazsat szórtak a földeken sarjadó termésre, hogy megóvják, és minden házba vittek belőle, hogy új tüzet gyújtsanak a tűzhelyben. Reggel azok, akik fennmaradtak, hogy megnézzék a napkeltét, állítólag azt látták, hogy a nap három kört leírt a láthatáron, mielőtt ereje teljében elindult első nyári útjára.

A tavaszi rítusok

A Beltane a termékenység és a féktelen mulatozás ünnepe volt, amikor éjjel öregek és fiatalok egyaránt a közeli zöld erdőben szerelmeskedtek. Reggel hatalmas, bimbózó galagonya (májusfa) ágakkal és tavaszi virágokkal megrakva visszatértek a faluba, ezekkel feldíszítették magukat és otthonaikat. A hazaúton minden háznál hagytak egy kis virágot, és az otthon található legjobb étkekből, italokból lakmároztak. Minden falu májusfát állított - általában nyír- vagy kőrisfából -, és megkezdődött a táncos mulatozás.



Május 2.


Pécel az én kedves kis városom.
Tegnap a barátom unokaöccse bmx-et kapott és mivel az én párom is űzi ezt a sportot hát kimentek egy kicsit tekerni. Én pedig fényképeztem nektek kedves Olvasók!

Az én bmxesem !
Pécel rovásírással



Mivel ma nem hoztam sok mindent ezért megosztom veletek drága macskám ( Lu) fényképét. Hát így szokott aludni az én kis drágám: 
Holnap jövök! Jók legyetek! Puszipá' Nikol

2012. április 26., csütörtök

Túl a nagy letargián

Sziasztok!

Uhh. ennyivel tudnám jellemezni a napjaimat! Iskola,dolgozat,iskola,dolgozat és Nikol nem kapta meg az állását.
1.pont
Igen az állás. Nagyon reménykedtem,hogy végre sikerül munkát kapnom de nem jött össze ( ismét) !
De jelen pillanatban nem érdekel, túl tettem magam rajta és újra itt vagyok újra blogolok.
Viszont köszönetet szeretnék mondani egy kedves barátomnak, Hubának aki átsegített " a nagy letargián".
Szóval kedveskednék neki egy számmal itt a blogon!
2.pont
Készítettem egy képet nektek blogolvasók a facebookos arcmimikákról, remélem tetszeni fog. Az antimodell én vagyok a képeken, de nem azt kell nézni. Szerintem elég tipikus, legalábbis amikor meglátom ezt a sok buta cicababát nutellával a fejükön a FÚJ! című kép elég találó, de a többi is.

Mit ne mondjak tényleg nem vagyok egy fotómodell, de remélem egy kis mosolyt csaltam az arcotokra, ezzel kívánok minden jót! Puszipá' Nikol


2012. április 23., hétfő

Egy bejegyzés délutánról

Sziasztok! 

Hát én egy picit szüneteltem, de itt vagyok.
Hazajöttem ma az iskolából mert, nagyon fájt a hasam, szóval még lehet holnap is itthon leszek, mert mennem kell dokihoz. De úgy látszik minden rosszban van valami jó, fájdogálok de írok :)
Remélem nektek jól telt a hétvégétek!
Én a könyvfesztiválon jártam és beszereztem a

 Beautiful Creatures 

második részét a

 Beautiful Darkness-t

Az első részt nagyon szerettem így alig várom,hogy neki kezdhessek! Ajánlom mindenkinek, aki még nem olvasta.
A könyvekről: Szerelem,Szomorúság,Izgalom és tömérdek Misztikum. Mindenkinek csak ajánlani tudom..


Volt egy átok.
Volt egy lány.
És a végén
Ott volt egy sírgödör


Hát akkor jöjjön még egy kis zene: 

Mumford and Sons: Ghost That We Knew


Milyen stílusú zenét hallgatsz? - kérdezi egy rocker.
Hát rock-ot!- válaszolok.
De miket?- érdeklődik.
Mumford and Sons például - mondom neki.
Nem ismerem, megmutatod?- kéri.
Persze küldöm a linket.- kattintok is.
*Hallgat,Hallgat*
Ez nem rock :| - mondja
Már,hogy ne lenne az ,csak FOLK ROCK :O- nevetek.



A tegnap esti röpke gondolat:


leszek egy fűz

egy új fejezetben

egy szomorúfűz

ki csak akkor sír mikor esnek az égi cseppek.

hajlong

tisztelegve

a folyó vizének

gyors rohanásának, büszkén röghöz kötött életének.





Csak egy kép és egy sajátos sorom nektek:



Cigarettára gyújtok és szívni fogom mintha visszahozná Őt, mintha az Ő lélegzete lenne a számba, nem csupán a magányos füst.

Minden jót: Puszipá' : Nikol